+36 20 357 0979

#szexuálisvisszaálés

Mi számít szexuális visszaélésnek a gyerekkel szemben?

Ha tudod, hányféleképpen léphetik át egy gyerek szexuális határait, talán könnyebben felismered, ha a környezetedben bántalmaznak egy védelemre szoruló gyereket.

A szexuális bántalmazásnak a szexuális légkör megteremtésétől a valódi aktusig sok formája van, de a másik határainak a megsértése mindre jellemző.

Mostanában gyakran dobálózunk az abúzus szóval, lépten-nyomon belebotlani ebbe a kifejezésbe. Mégis sűrűn lehet tapasztalni, hogy sokan nem tudják, mit is takar pontosan. A szexuális bántalmazást még mindig könnyen leszűkíti a közgondolkodás a nemi erőszakra, holott ez ennél lényegesen tágabb fogalom.

Különösen gyerekek esetében nemcsak az erőszak számít bántalmazásnak, hanem minden, ami a gyereket használja, kihasználja, ami a gyermeki naivitással, ártatlansággal visszaél. Minden, ami a gyereknek sok, kellemetlen, ami túlszexualizálja, sokkolja, zavarba hozza, a határait sérti.

Mi számíthat visszaélésnek?

Ha egy gyereket eszköznek használ egy felnőtt a vágyai, a szükségletei kielégítésére.

Amikor a saját szeretethiányának pótlására, hiányzó gyengédségének, az intimitásigényének betöltésére használ egy gyereket, az visszaélés a gyerek ártatlanságával, naivitásával. Még rosszabb, ha a szülő teszi ezt, hiszen az ártatlanságon kívül visszaél azzal, hogy a gyerek a szülei kedvéért és a szeretetük megtartásáért bármit megtesz. Ha például a szülőknek párkapcsolati problémái vannak, eltávolodtak egymástól, nem tudnak egymáshoz közel kerülni, mindkettejükben tátong egy űr. Ez az űr viszonylag könnyen pótolható a gyerekkel, aki ott van, kéznél van, és mindig oda lehet hívni, amikor az űr fáj, össze lehet vele bújni, együtt lehet vele aludni, és több helyzetben is helyettesíteni lehet vele a hiányzó társat. Visszaélés a gyermeki ártatlansággal, amikor nem a gyerek intimitásigénye vagy a testi kontaktus iránti szükséglete irányítja az öleléseket, együttalvásokat, összebújásokat, hanem a szülő használja őt valaminek a pótlására, egy hiányzó társ helyettesítésére, szorongásainak enyhítésére. A gyerek jellemzően a szülő iránti együttérzése miatt megteszi, amit várnak tőle, akkor is, ha ez számára kellemetlen. Egy gyereket nagyon könnyen zavarba hoz, ha a szülőjével túlságosan „intim” kapcsolatba kerül, túl gyakoriak, túl tolakodóak az összebújások. De nem tudja, nem meri ezt kifejezni, szégyelli magát, amiért kínos számára a szülő szeretetkifejezési módja.

Ha egy gyerek szeretet és gyengédség iránti vágyával él vissza egy felnőtt.

Minden gyereknek szüksége van gyengédségre, simogatásra, érintésre. Amikor egy felnőtt ezt kihasználva simogatja, az is szexuális bántalmazásnak számíthat, függetlenül attól, hogy fájdalmat okoz-e, vagy sem. A gyerek nem tudja mihez viszonyítani az ilyen megnyilvánulásokat, nem tudja, hogy ha vele ilyet tesznek, ha őt így „szeretik”, az nem normális. Nem tudja, hogy őt éppen bántják, csak azt tudja, hogy borzalmasan érzi magát. Szégyelli és rosszul érzi magát, undorérzete lehet, ami miatt (ha a felnőttet szeretnie kellene) még sokszor magát hibáztatja, és bűntudata is lesz. Sokszor lefagy, mozdulatlanná dermed, nem tud ellenkezni, amit a felnőtt helytelenül úgy értelmez, hogy belement a játékba, esetleg neki is jó. Pedig nincs olyan gyerek a földön, akinek jó lenne az, ha gyerekkorában felnőttnek tekintik, ha visszaélnek a naivitásával, ha szexuális játékra használják, ha bemocskolják illetlen érintésekkel, hiszen a mocskosság érzése évtizedekig kíséri őt.

Kihasználni szeretethiányos, magányos vagy árva gyerekek szeretetéhségét.

Az ilyen gyerekek szeretetéhsége gyakran kiabál róluk: könnyen észrevehető, hogy elismerésre, jó szóra, kedvességre, melegségre vágynak, mert talán ezt sosem kapták meg. Gyakran bármit megtennének azért, hogy valaki kedves legyen hozzájuk, hogy megsimogassák őket. Nem tudják megkülönböztetni az érintések, simogatások közül azt, amelyik egy egészséges felnőtt–gyerek viszonyhoz tartozik, azoktól, amelyek már bőven nem férnek ebbe a kategóriába, hiszen nincs viszonyítási alapjuk. Sokuknak nem volt része igazán közeli felnőtt–gyerek kapcsolatban, nem volt szoros kötődésük, éppen ezért mindennél jobban vágynak egy felnőttre, aki szeretettel közelít feléjük, de a tapasztalatlanságuk miatt nem tudják megkülönböztetni a valódi szeretetet attól, amikor valaki csak használja őket.

Ha egy felnőtt ismeri a gyereket és a körülményeit, és visszaél azzal, hogy például a szülők elhanyagolják, nem védik meg, nem figyelnek rá.

Az a gyerek, aki érzelmileg elhanyagolt, akinek a szülei nem állnak mögötte biztos háttérként, több szempontból is veszélyeztetett. Egyrészt a szülők szeretetének hiánya miatt jóval kiéhezettebb mindenféle kedves, szeretetteli gesztusra, másrészt a szülői érzelmi háttér hiánya felbátoríthat egy másik felnőttet arra, hogy visszaéljen ezzel a helyzettel. Hiszen tudja, hogy a lebukás esélye jóval kisebb, minél távolibb az érzelmi kapcsolat a szülő és gyereke között, illetve annál könnyebben rávehető a gyerek arra, hogy a felnőtt közeledését titokban tartsa. Így az a felnőtt, aki szemet vetett egy érzelmileg elhanyagolt gyerekre, könnyen visszaélhet a gyerek szeretethiányával és az őt normális esetben körülvevő védelem hiányával – könnyen elérhető célpontot talált.

Ha a felnőtt visszaél a gyerek feletti hatalmával – legyen szó szülőről, tanárról, edzőről, bárkiről, akinek a gyerek bármilyen módon ki van szolgáltatva.

Minél inkább hatalmi fölényben van egy felnőtt, annál inkább zsákutcába szoríthatja a gyereket, hiszen a gyerek függ tőle és a hozzá való viszonyulásától. Ha olyat tesz a felnőtt, ami a gyereknek kínos, kellemetlen, ami bántja, sokkolja, a határait sérti, pusztán azért, mert ő úgy gondolja, megteheti, hiszen a gyerek (mint alatta álló) mindezt köteles eltűrni, az súlyos visszaélésnek minősül. A gyereknek ugyanis szimplán a korából kifolyólag kevés védekező eszköze van a felnőttel szemben, ha azonban hatalmi viszonyuk miatt kiszolgáltatott, még esélytelenebb, hogy meg tudja magát védeni. Nem mer szólni senkinek, mert fél, hogy a tanár, edző vagy szülő még inkább bántani fogja, esetleg kirúgják az iskolából, a sportcsapatból stb. A hatalmi viszony a gyerektől engedelmességet vár el, és az engedelmesség címszó alatt a felnőtt kérhet, követelhet, elvárhat a gyerektől olyan dolgokat is, amelyek a számára kellemetlenek vagy éppen borzalmasak.

Kamaszodó gyerekek felnőttként való kezeléséből szintén sok szexuális bántalmazás adódik.

Ahogy az óvodások kísérletezgetnek a különféle szerepjátékokkal, úgy a kamaszok is kísérletezgetnek saját alakuló nőiességükkel/férfiasságukkal. Ezt sok felnőtt csábításként fogja fel, és emiatt feljogosítva érzik magukat arra, hogy szexuális tartalmú megjegyzésekkel bombázzák a kamaszokat, vagy éppen szexuálisan közeledjenek feléjük. Kamasz gyerekeknél könnyű visszaélni a korukkal járó lelki egyensúlyvesztéssel, instabilitással, szeretetéhséggel, illetve a túlfűtött szexualitásukkal. Egy kamasszal való szexuális kapcsolathoz például gyakran nem szükséges erőszak, mert könnyen belehúzhatók egy ilyen viszonyba, ugyanakkor a felelősség minden ilyen esetben a felnőttet terheli, hiszen kihasználja a kamasz gyerek instabilitását, felfokozott szexualitását és sebezhetőségét.

Ha egy szülő a saját gyerekét használja arra, hogy szexuális élményeit, problémáit, vágyait, sértettségét, frusztrációit megbeszélje valakivel.

Sok gyerek nem mer, nem tud szólni, mert nem tudja megfogalmazni (még talán felnőtt korában sem), mi a baja ezzel, miért érinti kellemetlenül. Egyetlen gyerek sem akarja hallgatni a szülei szexuális élményeit, mert terheli, mert kínos neki, mert rossz érzést kelt benne.

Ha egy gyereket szexuálisan túlfűtött légkör vesz körül, az szintén káros, és rengeteg szorongás forrása.

Ha egy gyerekhez hozzá sem érnek, de szemtanúja szexuális töltetű jeleneteknek vagy konkrét aktusnak, pornófilmnek, az szintén sokkolja, és nem tud vele mit kezdeni. Minden, ami nem a korának való, ami értelmezhetetlen vagy nem befogadható a számára, az szorongást okoz.

A szexuális visszaélés tulajdonképpen a gyerek szexuális határainak átlépése. A gyerek kiszolgáltatottsága, ártatlansága, szeretet iránti vágya, érzelmi instabilitása, a szülők iránti végtelen odaadása vagy éppen a védekezőképességének korlátozottsága, a félelem kiváltotta sokk, az ijedtség okozta lefagyás védtelenné teszi, így szexuális erőszak nélkül is meg lehet vele tenni azt, amit ő egyáltalán nem akar. Erőszak nélkül is lehet áldozat. Erőszak nélkül is bepiszkítható, erőszak nélkül is be lehet hatolni az intim szférájába, és durván meg lehet sérteni a határait.

Egyetlen gyerek teste sem lehetne játékszer, egyetlen gyerek testét sem szabad használni. Egyetlen gyerek lelki ártatlanságával sem szabadna visszaélni. Az a felnőtt, aki egy gyereket bármilyen módon használ, a gyerekkorát lopja el éppen…

Image placeholder

Sebestyén Eszter

yelon.hu