+36 20 357 0979

#verbálisagresszió

Bántani szavakkal is lehet – a verbális agresszió

Életünk során számtalan olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor egy vita vagy veszekedés után úgy érezzük, mintha átment volna rajtunk egy úthenger. Gyakran órákig vagy napokig emésztjük magunkat utána, mert a mondatok még mindig dolgoznak bennünk, és néhány nappal később is tudnak fájni. Hogy minél kevesebb ilyen élményben legyen részünk, fontos, hogy megkülönböztessük a szimpla vitát vagy veszekedést a verbális bántalmazástól.

Nem könnyű megkülönböztetni, mert nincs egyértelmű határvonal a verbális agresszió és a veszekedés között. Minél indulatosabb a veszekedés, annál könnyebben megy át agresszióba, annál könnyebben mond az ember olyan mondatokat, amelyek a másiknak fájdalmat okoznak. Ugyanakkor, ha az egyik ember igazán tiszteli a másikat, akkor az indulatosság ellenére sem tipor bele a másik méltóságába, nem szégyeníti meg.

A bántalmazás valahol itt kezdődik. Amikor az egyik ember a másik személyiségét, életkorát, kiszolgáltatottságát, lelki állapotát, határait figyelmen kívül hagyja, nem tartja tiszteletben. A másikat minősíti, lekicsinyli, megalázza, méltóságérzetébe beletipor, megszégyeníti. Mindegy, hogy az illető szülő, tanár, barát vagy társ, mindegy, hogy milyen a kapcsolat, ha a másikkal tisztelet nélkül, méltóságérzete megőrzése nélkül, határainak tiszteletben tartása nélkül bánik és beszél, akkor valószínűleg bántalmazó viselkedésről beszélhetünk.

A bántalmazó viselkedés lehet ritkább vagy gyakoribb, enyhébb vagy súlyosabb egy-egy kapcsolatban. Ahhoz, hogy minél kevesebb ilyen viselkedés nehezítse az életünket, és okozzon fájdalmat, az első lépés, hogy felismerjük.

Ehhez pedig jó, ha tudjuk, milyen fajtái vannak a szóbeli bántalmazásnak.

Idetartozik az állandó kötözködés vagy ellenkezés, a másik szóban való megszégyenítése, leértékelése, lekicsinylése, a bántó vagy sértő vicceskedések, a vádaskodások. Feltűnő fajtája a szóbeli agressziónak, ha valaki a másikat hibáztatja mindenért, gyakran olyan dolgokért is, amelyekhez a másiknak szinte semmi közük nincs, a hibáztatás nem ritkán teljesen értelmetlen.

A verbális bántalmazás igen gyakran aláássa a másik fél önbecsülését, önértékelését az állandó kritizálásával, ítélkezésével. Ezek szólhatnak közvetlenül a sértett félnek, de gyakran mások jelenlétében történik a minősítés, megalázás. Sokszor úgy beszél a bántalmazó a másikról az ő jelenlétében, mintha ott sem lenne, amitől a kritika, vagy akár a vicces megjegyzés még sértőbb és még nagyobb fájdalmat okoz. Attól, hogy egy sértő megjegyzés viccbe van bújtatva, ugyanúgy bánt és fáj, és csak még jobban összezavarja a bántalmazottat. Könnyebben hibáztatja magát azért, amiért nem érti a humort, és sértőnek talál valamit, amit mások szerint nem kellene így értelmeznie.

Feltűnőbb és egyértelműbb bántalmazás, a szóbeli fenyegetés, akár a testi épségre vonatkozik, akár a kapcsolat megszüntetésére, vagy bármi másra. Szintén súlyos formái a verbális agressziónak a harag, az állandó parancsolgatás, a teljesen elszabadult indulatok, a durva sértegetés, valamint a tagadás, amikor is a bántalmazó letagad bármit, amit mondott vagy tett, és úgy kezeli a bántalmazott felet, mintha a fantáziája túl élénk lenne.

Ritkán soroljuk a verbális bántalmazások közé a szexuális tartalmú megjegyzéseket, viccelődéseket, utalgatásokat, pedig a szexuális bántalmazásnak is létezik verbális fajtája. Ezeket is nagyon gyakran bújtatják humorba, majd az áldozatot hibáztatják, amiért túlságosan komolyan veszi. Gyerekek, felnőttek határait egyaránt meg lehet sérteni pusztán szavakkal, szexuális beszólásokkal. Gyerekek esetében még az is verbális szexuális bántalmazásnak számít, ha a felnőtt belevonja saját szexuális élményeibe, ha szexuális tartalmú beszélgetésbe kényszeríti, illetve, ha saját szexuális vágyait, problémáit osztja meg a gyerekkel.

Image placeholder

Sebestyén Eszter | 2019. február 25.

hogyanmondjamelneked.hu