+36 20 357 0979

#megbocsátás

Tényleg meg kell bocsátani? Hetvenszer hétszer?

A megbocsátás egy fontos és szép dolog, de sajnos manipulációra is használható. Különösen vallásos körökben, ahol megbocsátani erény, hetvenszer hétszer kell. No, de kinek? Annak, aki még bocsánatot sem kér? És ha kér, akkor én máris kötelezve vagyok etikailag arra, hogy megbocsássak neki? És ha ezt nem teszem meg, akkor nem vagyok jó ember? Nem vagyok jó keresztény? Hozok egy tipikus példát, ezt valaki írta a neten. És elmondom, hogy mi a baj azzal, amit gondol. És miért veszélyes így gondolkodni. Miért egyfajta (ön)bántalmazás ez is. Mert szerintem az. Ez kemény, tudom. Mégis radikálisan fogalmazok, hogy értsétek, mit akarok mondani.

Szóval valaki ezt írta: „Valaki szándékosan megsértett. Minden okom megvolt arra, hogy zokon vegyem, amit tett, és dühös legyek. Dühös voltam, és bosszúra szomjaztam. Időre volt szükségem, hogy lehiggadjak. Aztán eszembe jutott, mit válaszolt Jézus Péternek, hányszor is kell megbocsátania valakinek. Elképzelni sem tudtam, hogy akár csak egyszer is megbocsássak, nemhogy hetvenszer hétszer! Be kellett ismernem, ellenségem nem kényszerített rá, hogy dühös legyek, én választottam ezt az utat. Aztán meg kellett magamat győznöm arról, hogy a mérgemből fakadó tettek és szavak nem segítenek a dolgon. Az egyetlen megoldás mindkettőnk számára a megbocsátás volt.”

Hol látom a problémákat? „Ellenségem nem kényszerített rá, hogy dühös legyek, én választottam ezt az utat” – ez egy tipikus önhibáztatás, valamiért, amiért nem is ő a felelős. Éppen az ellenkezője az igaz: a düh jogos! Sőt szükséges! Nagyon sok szexuálisan bántalmazott túlélővel beszélgetek mostanában és náluk is azt látom, hogy még csak nem is dühösek az elkövetőre. Sokáig nem. Ez egy nagyon félrecsúszott keresztény hozzáállás, ami nem segíti a trauma gyógyulását. Meg kell engedni magamnak a dühöt! Meg kell engedni, hogy dühös legyek arra, aki visszaélt a hatalmával és olyasmit tett velem, amit én valójában soha nem akartam. Lehet, hogy nem tudtam nemet mondani neki, mert annyira erősen manipulált, a hatalmába kerített. Ha ez a düh el lesz fojtva, nem jön ki, akkor belül rombol. Rombolja a testet és rombolja a lelket. Előbb-utóbb valamilyen betegség lesz a következménye. Tehát az első fontos dolog, ha veled valaki olyat tett, ami téged bántott, akkor jogod van a dühödre! És ez nem áll ellentétben semmilyen keresztényi erénnyel. Ez hülyeség. Totálra!

Sőt tovább megyek: még bosszúra szomjaznod is jogos! Bár én ezt úgy fogalmaznám, hogy jogod van arra, hogy a megsértett igazságosság helyreálljon valamiféle elégtétellel. Mert amíg ez a megsértett igazságosság nem kerül a helyére, képtelenség a gyógyulás. Sok olyan áldozattal beszélgettem, akiktől az egyházban azt várták el, hogy felejtse már el, ami történt, lépjen már tovább, ne beszéljen már annyit róla, hiszen mindezzel csak rombolja az egyház jóhírét! Hát nem győzöm elmondani elégszer, hogy nem az rombolja le az egyház hírnevét, aki erről a bántalmazásról végre el kezd beszélni, hanem az, aki elkövette és az, aki nem tesz meg mindent a legnagyobb erővel azért, hogy ilyen soha többet senkivel ne történhessen meg. Na, ők azok, akik lerombolják az egyház hírnevét.

Mi az az elégtétel? Ha valaki elvett tőled valamit, valaki kárt okozott neked, ha valaki miatt hónapig, évekig munkaképtelen vagy, ha a trauma-feldolgozás miatt pszichológushoz kell járnod, ha nem vagy képes egészséges, boldog életre, párkapcsolatra – akkor téged veszteség ért! Ezt a veszteséget pedig kárpótolni kell. Ha ez megtörténik, akkor és csak akkor beszélhetünk arról, hogy engedd el a dühödet! Ha ez nem történik meg, akkor az ember belecsavarodik ebbe a dühbe. Nem tud tőle szabadulni és a düh ejti foglyul. De ezért nem az áldozat a felelős, nem tőle kell követelni, hogy lépjen már túl a dühén, hanem éppen fordítva. Mindent meg kell tenni azért, hogy a megsértett igazságosság helyreálljon.

És végül még a megbocsátásról. Nem kell magadat arra kényszerítened, hogy megbocsáss annak, aki nem kért tőled bocsánatot. Nincsen ilyen etikai kötelezettség! Sőt nem kell megbocsátanod annak sem, akinek a bocsánatkérése nem őszinte, nem szívből jövő, nem valódi megbánásból fakad. Hanem például azért, hogy fékezze a botrányt vagy hogy elhallgassanak az áldozatok. Ez ilyen esetben csak manipuláció, de nem bocsánatkérés! Nem kell megbocsátanod annak, aki nem ígéri meg egyúttal, hogy mindent, de tényleg mindent elkövet azért, hogy soha ilyen ne fordulhasson elő se veled, se mással. Ha mindezt megtette, akkor te eldöntheted, hogy megbocsátasz-e neki vagy sem. De! Nem vagy erre kötelezve! Mert te vagy az, akitől elvettek valamit. Így a te döntésed szuverén. Lehet, hogy soha nem leszel képes rá. Ha így van, tudjad, ehhez is jogod van! Szóval hetvenszer hétszer, persze, igen, no, de nemcsak úgy! Hanem csak akkor, ha ezek a feltételek teljesülnek. És akkor is szabad vagy ebben, hogy vagy megbocsátasz vagy nem. És ezt senki nem róhatja fel neked! Aki ezt megpróbálja, azt küld el melegebb éghajlatra! Ő csak manipulál, a maga javát keresi, hajtja, de nem törődik veled.

Image placeholder

Perintfalvi Rita | 2020. március 4.

facebook.com/perintfalviritapublik